Vajon miért nem emel kamatot a FED? Lesz-e újra magas kamat a világgazdaságban? A FED-ben csak neoliberális szemléletű gazdaságpolitikusok ülnek? Miért figyel a FED a nettó kölcsönfelvételre? Miért ilyen magas az MNB alapkamat? Miért figyel az MNB az inflációra?
Egy kis gazdpol.: infláció, vagyonhatás, pénzmennyiség és mindennek az alapja a KÖLCSÖNPÉNZ.
A kiugró Magyar Jegybanki Alapkamat
Csehországban az infláció: 2%, a 2 hetes repo 0,75%, a PRIBOR pedig 1,3% !
Az USA – ban az infláció: 3,2% (CPI), a 2 hetes repo 0,25%, a LIBOR pedig kb.:0,25%/év!
A makrogazdasági folyamatok indokolnak ilyen eltérést? Nem.
A devizaárfolyamok indokolnak ilyen eltérést? Nem.
A magas jegybanki alapkamat hasznos a gazdaságnak? Nem.
A magas alapkamat mindenkinek rossz, mert drága a hitel.
Rosszul jár az állam mert az államkötvényeire is meg kell adnia a jegybanki alapkamatot. Rosszul járnak a magánszemélyek, mert 6% az alap, amire még rájönnek a banki költségek és a kockázati felár. Rosszul járnak a vállalatok is mert, ha nem EUR-ban veszik fel a hitelt, akkor az forintban drága, ami versenyhátrányt okoz.
Mi szokott az általános magyarázat lenni a magas jegybanki kamatra:
1. - Magyarországgal szembeni kockázati felár. Ez szerintem téves megközelítés. Magyarországot a 2000-es években 4,5%-on is finanszírozták sokkal rosszabb makrokörnyezet mellett, míg 2008-ban extrém magas 15%-os kamat mellett sem adott hitelt senki.
Ha a cseheket 3%-on hitelezik, a törököket pedig 6%-on, akkor néhány hónap elteltével kishazánk is kapna hitelt a kettő között.
Az elérhető nyereség a kockázatokhoz képest hatalmas, mielőbb meg kéne lépni az alapkamat megfelezését, mint ahogy a törökök is lecsökkentették az alapkamatot 18%-ról 6,25%-ra az elmúlt 2 évben! (http://www.tradingeconomics.com/turkey/interest-rate) Ezzel a lépéssel rengeteg pénzt spórolhat meg a kölcsönt felvevő ország!
Szerintem a törököknek elegük lett abból, hogy minden spekuláns évtizedekig degeszre tömte a zsebét az ő adójukból és még hálásnak is kellett lenniük érte. (láss csodát, aki gazdagabb gondolkozni kezd, aki gazdagabb az odafigyel, hogy kevesebb kamatot fizessen több kölcsönpénzre, aki mer az a válság alatt is harmadolja az alapkamatot, pedig a makroadataik nem feltétlenül jobbak hozzánk képest. pl. a Török fizetési mérleg (-7%!) ami egy horror. http://www.tcmb.gov.tr/yeni/eng/index.html)
2. - A másik fő ok infláció elleni küzdelem szokott lenni, Nem csökkentik a kamatot mert magas az infláció.
Véleményem szerint az MNB-nek az alapkamat meghatározásánál az inflációs célkövetés helyett a fogyasztás, és a nettó hitelkihelyezés változásával kellene törődnie nem pedig az infláció alakulásával.
A fogyasztás:
Mitől függ a fogyasztás? A jövedelemtől, a nettó vagyon mértékétől és a vagyonhatástól.
Azaz mennyit pénzt keresünk, az adott évben nettó hitelfevevők vagyunk-e vagy hiteltörlesztők, hogy érezzük mekkora vagyonunk van. (mennyit ér lakásunk, mennyi a megtakarításunk, milyenek karrierviszonyaink, mekkora értékű kocsink van, stb.)
A gazdaságban a döntő tényező a hitelezés nettó változása. A kölcsönpénz kihelyezése vagy visszafizettetése döntő hatással van mindenre:
- - Az elkölthető jövedelemre (ha sok hitelt kapunk, könnyebben vásárlunk, azt érezzük mindent megtehetünk),
- - Fizetésünkre (ha sok a kihelyezett új hitel, akkor pörög a gazdaság),
- - Vagyonérzetünkre (ha sok a hitel drágák a lakások, sok az új drága kocsit, plazmatévét veszünk, úgy érezzük gazdagok vagyunk és mindent megvehetünk)
Vajon a fogyasztás mértékének változását kifejezi az infláció változása? Csak részben, mert az csak az árak változásával foglalkozik, az értékesített termékek volumenével nem, szintén nem foglalkozik a rendelkezésre álló jövedelemmel, a hitelkihelyezések változásával, az ingatlanok és más vagyontárgyak értékével sem.
A fogyasztás változása a gazdasági helyzetre közvetlenebb hatást gyakorol mint az infláció. Az infláció változása csak a fogyasztás változásának egy része, annak okozata, nem pedig oka.
A nettó hitelkihelyezés, mint a fogyasztás változásának fő oka és így a jegybanki politika célterülete.
A gazdaság helyzetére a kölcsönpénz van igazán hatással, a kölcsönpénz majdhogynem mindent megmagyaráz. (ezért is választottam blogom címéül) Döntő hatással van a fogyasztáson keresztül a növekedésre, a foglalkoztatásra, és az inflációra is.
A kihelyezett kölcsönpénz változása a FED döntéshozóinak, mint igazi leoliberális gazdaságpolitikusoknak legfontosabb alapadata. A honlapjukon is az egyik leghangsúlyosabb , legmélyebben kidolgozott rész. (http://www.newyorkfed.org/research/national_economy/householdcredit/HHD&CReport_Q1_2011.pdf , rangsorban az inflációs jelentést jóval megelőzi)
Jegybanki alapkamatok a világban.
Mivel a FED világképében a nettó hitelkihelyezés központi szerepet foglal el, ezért az USA alapkamat középtávon sem fog jelentősen emelkedni. (ez jó hír az USD gyengülésre játszóknak, rossz hír viszont az USD-ben megtakarítóknak, de a nagy megtakarítók úgyis csak jobbhíján, hobbiból gyűjtenek, ők dolgozni szeretnek nem költeni, lásd: Kína, Japán, többi DK-Ázsiai ország. Ők szeretik a 0% kamatozású USD betétjeiket.)
Az EKB döntéshozói elvileg az inflációra figyelnek ugyan, gyakorlatilag azonban követő magatartást folytatnak, hiszen a világgazdaság meghatározója az USA, az ottaninál jóval magasabb alapkamatot nem alkalmazhatnak, lényegében az EKB –t kezét millió békjó köti meg, amiknek eredőjeként az USA-nál 1,5-2% pontjánál magasabb kamatot nem alkalmazhat és nem is fog alkalmazni, ezért középtávon esetleg még néhány 0,25%-os emelés benne lehet a pakliban, max. 2%-os kamatig.
A japán jegybank szintén követő magatartást folytat, annyi extrával, hogy gazdasági/demográfiai okok miatt a nettó hitelkihelyezés növelésére a gazdaságban esély sincs. (marad a 0% kamat)
Középtávon az árfolyam és a kamat összefüggése miatt a világgazdaságban az elérhető kamatok közelíteni fognak egymáshoz (illetve annak központi szereplőjéhez a FED alapkamatához) Ezért a gazdaságilag stabil országokban az alapkamat csökkenni, stagnálni fog az előttünk álló években.
Magyarországon az alapkamat terén inflációs célkövetés van, a FED által képviselt világlátással szemben csak az inflációra koncentrálnak. Ez hibás elgondolás, valószínűleg komolyabb áldozatok nélkül lehetne a hazai jegybanki alapkamatot csökkenteni. A FED szemlélete jó, az inflációkövetés rossz, hibás szemlélet. A gazdaságot a nettó hitelkihelyezés irányítja és nem az infláció. Miért ne lehetne itthon is csökkenteni az alapkamatot:
- - Magyarországon a belföldi felhasználás (és a lakossági fogyasztás) 2006 óta minden évben csökkent (http://www.mnb.hu/Statisztika/statisztikai-adatok-informaciok/adatok-idosorok)
- - Lényegében nettó hitelkihelyezés évek óta nincs, sőt a lakosság a magas kamatokkal együtt küszködve fizeti vissza a korábban felvett hiteleit.
- - Az ingatlanpiac összeomlása miatt a vagyonhatás erősen negatív (előbb utóbb a legtöbb ember ráébred, hogy lakása nem ér sokat - eltekintve néhány kivételtől - más vagyona pedig nemigen van). Itthon a kimutatott infláció az elmúlt 5 évben összesítve kb. 25% volt, míg a lakossági fogyasztás a 2006-os bázishoz képest kb. 10-12%-al csökkent.
Az MNB-nek jelentősen le kéne vinnie az alapkamatot, hogy az elszakadjok az államadósság finanszírozási költségétől és a bankközi piacon elérhető kamatoktól, így téve olcsóbbá a finanszírozási költségeket.
Mi a jegybankok dolga? A hitelezési ciklusok kisimítása.
Ha gyorsan nő a gazdaság, akkor az új hitelkihelyezések csökkentésének 2 fő módja van:
1. az alapkamat növelése, 2. a kötelező tartalékráta emelése.
Ezt megértette a Kínai jegybank is, a devizafelértékelődéstől való félelme miatt nem akar és nem is fog jelentősen kamatot emelni (habár a belső pü.-i piacuk még mindig zárt, így még nincs spekulációs veszély), ezért inkább a kötelező tartalékrátát emeli az egekbe a hitelezés megfékezése céljából. Ennek elmaradása volt az MNB fő bűne a 2000-es években. Lehetővé tette a CHF hitelezést, ami növelte a fogyasztást, a nagyobb fogyasztás növelte az inflációt, az MNB pedig a magas infláció láttán kamatot emelt. (kétszeresen is hibázott). Ha a neoliberális iskola elveit követte volna azt teszi mint most a kínaiak: vagy megtiltja a CHF hitelezést, és alig csökkentve, viszonylag magasan tartja a forintkamatot a hitelciklus emelkedő fázisában, vagy engedi a CHF hitelezést, de az egekbe emeli a CHF hitelek után a bankok kötelező tartalékrátáját (a kettő végülis ugyanaz.)
Ha csökken a gazdaság teljesítménye, csökken az új hitelkihelyezés, akkor a jegybank: 1. csökkenti a kamatot, 2. csökkenti az előírt kötelező tartalékrátát. (Ezt teszi most a FED, ezt nem teszi az MNB)
Az inflációs célkövetés a világ több jelentős jegybankjánál már nem használt eszköz, előbb-utóbb mindenhol belátják, hogy a logikai sor a kölcsönpénz kihelyezésével kezdődik, a fogyasztás növekedésével folytatódik, és ez vezet inflációhoz. A valósághoz közelebb álló USA –ban ezt már értik Európában még csak sejtik, az MNB pedig még a múlt században él. (A FED véleményével itthon még éjszakai portás sem lehetne senki az MNB-nél.)
A hitelkihelyezések egyenletességének (pl.: a gazdasági növekedéshez, demográfiai mutatókhoz, stb. viszonyítva) biztosítása a monetáris politika célja, nem pedig az infláció elleni küzdelem. Ezt mondja a neoliberális közgazdaságtan és ez az elmélet írja le legjobban a valóságot.
Magyarországon is a nettó hitelkihelyezésnek (így a belföldi fogyasztás mértékének) kellene meghatároznia az alapkamat mértékét nem pedig az inflációnak. Bár az elmúlt évtizedekben ez nem így volt, meggyőződésem, hogy középtávon ez nálunk is be fog következni, mert győz a józan ész.
