Ritkán spekulálok, kevés pénzzel, egy-egy termékről viszont leírom véleményem bár tudom, hogy ezen elemzések elnagyoltak, sarkítottak és esetleg tévesek, de úgyis csak hobbiból írok. Senkinek sem ajánlom, hogy ezek alapján bármilyen befektetési döntést hozzon.
A cianidos aranybánya megvalósul, inkább előbb mint utóbb. Miért is?
Mert az arany drága és a jövőben még drágább lesz.
Túllépve az etikai megfontolásokon érdemes-e aranyban tartani megtakarításainkat, áttételesen támogatva ezzel a cianidos aranybányászatot?
Egy termék áralakulásának szempontjából rövid-középtávon a fogyasztó érdektelen, ahogy a termelési javak tulajdonosa, a termelő is. Akik fontosak azok a vállalkozók, spekulánsok, akik az árkülönbözet időbeli és térbeli kihasználásával nyerni akarnak.
Az aranyár szempontjából ami a lényeg: 1. van a spekulánsok által vezérelt, olykor hektikusan változó kereslet. 2. A végső fogyasztók árelfogadók, a meglévő piaci árak és a „véleményvezérek” által felkorbácsolt saját igények alapján hoznak döntést, hogy vesznek-e vagy sem. 3. A termelők is árelfogadók, ők a piaci árak és a termelés határköltségének ismeretében hoznak arról döntést, hogy termelnek-e vagy sem és a hosszú távú árak alapján esetleg döntenek a további beruházásokról.
(Mivel a hosszútávú aranyár már jó ideje a termelés határköltsége fölött van, sajnos nincs jó hírem a Verespataki hegybontást ellenzőknek, és a Greenpeace aktivistáknak sem. A világsajtóban a beruházó már most agresszívan hirdeti az óriási erdélyi lehetőséget, a Cianidos Hegybontást. Még egyik nagy kedvencem Jim Rogers interjúja elött is ott vannak: http://www.bloomberg.com/video/67100110/ (Carpathian Gold Inc.) )
Az aranyár fundamentális elemzése.
Kereslet:
A téma a Cianidos Hegybontók hirdetésének láttán ragadta meg a fantáziámat, de azért is választottam ezt a piacot, mert kiválóan alkalmas a spekulánsoktól kiinduló áralkalmazkodás gyakorlati bemutatására
Az arany gyakorlati felhasználási területe: ékszer: 40%, befektetés: 50%, ipar: 10% (Ez csak az éves termelésre vonatkozik, de a világ összkínálatának az éves termelés csak kb. 1,5%-t jelenti!) A nem befektetési aranykereslet az éves termelésnek kb.: 50%-a (bár, hogy az ékszerként való hasznosítás befektetés-e vagy végfelhasználás az kérdéses), azaz az éves nem befektetési aranykereslet a világ aranykészleteinek kb.: 0,7%-a, és ebből az arányból egyszerűen látható, hogy végfelhasználók súlya az összkínálathoz képest elenyésző, árbefolyásoló képességük minimális.
Kínálat:
A bányák éves termelése 2009-ben: 80M uncia, 2572mt. (forrás: www.goldsheetlinks.com/production.htm ) ez az összes már felhalmozott készletnek, ( ami 2010-ben kb..: 170.000mt) nagyságrendileg 1,5%-a. A termelés pontos határköltsége nem ismert (talán néhány IT tag tudja pontosan), de több forrás is állítja, hogy a legdrágább bánya sem termel 1100$ fölött. (forrásaim: thegoldwatcher.blogspot.com/2011/04/morningstar-reduces-gold-price-forecast.html , seekingalpha.com/article/264093-this-is-what-deflation-looks-like)
A termelés összkészleten belüli elenyésző aránya miatt 1,5%!) rövid-középtávon nem releváns tényező. A termelés határköltsége az ár szempontjából rövid távon persze azért is lényegtelen, mert a bányatársaságok értéke úgy is nőhet, ha nem termelnek, hiszen a tulajdonukban lévő bányákban rejlő feltárt, de kitermeletlen aranykészlet akkor is érték, ha hozzá sem nyúlnak. A bányák szempontjából valószínű, hogy az aranyár minmum 3-5 éves átlagárának van a kitermelés nagyságára hatása, ekkora időtávon a fb. tagoknak már kápé kell, hogy házat vehessenek a Rivierán. Tehát a legtöbb befektető időhorizontján hiába jelentősen magasabb az termékár a termelés határköltségénél, az nem befolyásolja a piaci árat. (talán ezt nevezi a „szakma” monopolisztikus versenynek)
Összességében a végső felhasználók nem alakítják az árakat semmilyen időtávon. A termelők hosszú távon (3-5 év) talán hatnak az árakra, de rövid távon lehet, hogy a fordított kauzalitás sem teljesül és a piaci áraknak a termelés határköltségén keresztül sincs hatása a termelésre.
Ha nem a végfelhasználók és nem a termelők határozzák meg az áralakulást, akkor mégis kik? A spekulánsok és a készletek fölött rendelkező egyéb piaci/állami szereplők, akik eldöntik, hogy a felhalmozott készleteiket növelik, vagy csökkentik.
Ha a spekulánsok úgy döntenek, hogy a felhalmozott készleteiket növelik, akkor az ár nőni fog akár a piaci hurráoptimizmusra jellemző hiperbola alakzat is kialakulhat, hiszen mind a végfelhasználók, mind pedig a termelők kereslete/kínálata az összkészlethez képest marginális, magatartásuk pedig árrugalmatlan és követő jellegű.
Ha pedig a spekulánsok egyszer úgy döntenek, hogy más területen nagyobb a megtérülés és az aranypiacról kivonják tőkéjüket, úgy a minimális súlyú egyéb piaci szereplők miatt az árak összeomlanak.
Ami még hosszú évekig késleltetheti az áresést/összeomlást, vagy akár még jóval magasabb szinten is „stabilizálhatja” az árakat:
Az arany fizikai tárolásának költsége minimális (összehasonlítva: olaj, kukorica, búza, stb.)
Hitelpénzből, mint értékmérő alternatíváből „bármennyi teremthető” és nyomtatnak is belőle rendesen, az arany viszont csak az éves nettó termelés – el inflálódhat. (kb. 1,5%/év)
A reálgazdaság tőkekereslete alacsony a rendelkezésre álló felhalmozott tőkéhez viszonyítva, ezért a bankok és az egyéb betétgyűjtők a pénzpiacon kereskednek a hitelkihelyezés helyett, ami az eszközárak elburjánzásához vezet.
Összefoglalva:
Amíg a világ spekulánsai jöbb értékmegőrzőnek tartják az arany felhalmozását, mint más befektetéseket és az éves kínálat bányák/jegybankok felöl a felhalmozott készletekhez képest nem nő jelentősen, addig az árak nőni fognak. A spekulánsok világszemléletének vagy befektetési prioritásának megváltozása következtében viszont drámai mértékben zuhanhatnak is az árak.
Az átlagos földlakó most szegény, de vagyona nő pl.:Kina,India, stb., ezért évtizedes távlatban optimista vagyok az aranyárral kapcsolatban, 10 éven belül könnyen elérheti a 3000$-3500$ -t is az árfolyam. (Verespatakon az összes helyet el fogják ciánozni, hogy néhány tonna aranyhoz jussanak.)
Nagy visszaesések azonban benne vannak a pakliban. Amennyiben korrekció történik az aranyárban és jóval a termelési határköltség alá esik az ár akkor venni kell (mai áron: 800-1000$ körül). Ha a termelés határköltségét 2,5-3X meghaladó árak jönnek (mai áron: 3000-4000$) akkor kis tőkét esetleg többször keveset kockáztatva, a hiperbola inflexiós pontját türelmesen kivárva hosszabb távon el lehet kezdeni shortolni. (Hiszen ilyen áron egy ekkora befektetési sztori végén még valószínűleg Mari néni a szomszédból is aranyban, aranyETF-ben, vagy valamilyen aranyhoz kötött befektetési jegyben tartja pénzecskéjét. Ekkor a zuhanás valószínűsége és mértéke nagy lehet.)
Szerintem a mai szinten (1543$) az aranyár drága, de nem annyira, hogy érdemes lenne foglalkozni vele. (A volatilitás is lecsökkent, ami szintén azt mutatja, hogy most nincs nagy story.)
2011.06.03.
